A HVG 2005/46. számában megjelenő „Fekete városok” című cikkét áttekintve megállapítható, hogy bár a tényszámok pontosak, a felvezetés erősen félrevezető lehet.

Megtévesztő a cikkben, hogy a városok bűnügyi fertőzöttsége differenciálatlanul, az összbűncselekmény számhoz kötötten jelenik meg. Például a fertőzöttségi táblázat élén szereplő Visegrádon, a 2004. évben ismertté vált 410 bűncselekménynek mintegy kétharmadát, 277 szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése deliktum teszi ki. A háttérben konkrétan egy 2002. évi feljelentés áll, amelyben az eljárást 2004. évben fejezték be. A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése bűncselekmények ismertté válása nem tartozik azon jogsértések körébe, mely a lakosság szubjektív biztonságérzetét befolyásolná, növelné a bűnözés érintettségtől való félelmet.

Ugyanez igaz, ha a Tokajban regisztrált bűncselekményeket tekintjük át. A 2004. évben ismertté vált 1173 bűncselekményből 1043 visszaélés okirattal jogsértés. E mögött az az egy 2003. évben indult ügy áll, melyben megalapozott gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy a helyi okmányiroda egyik dolgozója 314 közokiratot és 722 magánokiratot szerzett meg jogtalanul. Ez az eset sem alapozza meg azt a kijelentést, hogy Tokajt veszélyesnek, vagy „fekete városnak” kellene tekinteni. E két bűncselekmény-sorozatnak semmi köze nincs a cikkben hivatkozott idegenforgalomhoz.

A HVG-ben bemutatott táblázat, ha úgy tetszik rangsor azonban már alkalmas arra, hogy a helyi lakosságban, illetve a potenciális turistákban félelmet keltsen, ezért szükséges a bűnügyi helyzet egyes szegmenseinek árnyalt, differenciált megközelítése. Elhibázott dolog egy év egy bizonyos adatsora alapján messzemenő következtetéseket levonni az adott hely közbiztonságával kapcsolatban.

Az Országos Rendőr-főkapitányságon évek óta bevezetésre került a „Mérleg” értékelési rendszer, amelynek éppen az a lényege, hogy nem egy-egy adatsor kiemelésével értékeljük a bűnözés vagy a bűnüldözés helyzetét, hanem komplexen, több ismérv alapján, hosszabb, több évet magában foglaló időszakok figyelembevételével elemezzük azt.

Az egyoldalú megközelítés sokat árthat a kiemelt városoknak, akár az idegenforgalom, akár a biztonságérzet vonatkozásában, de az ingatlanpiacot is jelentősen befolyásolhatja. A cikk második részében a szerző maga is kifejti, hogy az egyes magas fertőzöttséget mutató helyiségek között üdülő-települések, turisztikai célpontok, illetve határátkelőhely szerepel, ami a fertőzöttség számítási módja alapján torzítja a képet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rendőrségnek – természetesen hosszabb távú elemzés alapján – nem kell reagálni az adott helyzetre, mint ahogy teszi is, lásd a Balaton-parti rendőrkapitányságok idegenforgalmi szezonban történő megerősítése.

A cikkben Visegrád polgármestere nyilatkozott, hogy az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika adataival szemben csak harmadannyi bűncselekmény történt 2004. évben. Nem helytálló az a hírlapírói felvezetés, ahogy ezt a „helyi bűnözési mutatók körüli zűrzavart” érzékelteti. Az ERÜBS követő jellegű statisztika, vagyis a mérés ideje a nyomozás befejezése. Ebből következik, hogy a bűncselekményt akár évekkel korábban is elkövethették, mint azt a fent említett két ügy is mutatja. Az elemzéseknél használt hosszabb távú idősorok esetén azonban az áthúzódó ügyek kiegyenlítik egymást. Ezért használjuk az ismertté vált bűncselekmény kifejezést, ami lényegében két jelentős ismérvet hordoz magában: egyrészt azt, hogy valamely hatóság tudomást szerzett a jogsértésről, másrészt azt, hogy a nyomozást az adott ügyben valamely nyomozóhatóság befejezte. A bűncselekmények számáról megjelenő bűnügyi statisztikában a deliktumok általában az elkövetés helye szerint kerülnek megjelenítésre, ami nem mindig azonos az eljáró szervvel.

A cikk harmadik részében szó esik a hatékony felderítés ismertté vált bűncselekmények számát növelő hatásáról. Lévai Miklós professzor megállapításával tökéletesen egyet lehet érteni. Van olyan bűncselekmény, amelyre évek óta dinamikusan növekvő tendencia a jellemző, mint például a kábítószerrel kapcsolatos jogsértésekre. A médiában megjelenő közvélemény kutatások alapján a néhány ezres nagyságrendű ismertté vált visszaélés kábítószerrel bűncselekményhez képest jelentős látenciával kell számolnunk, melynek felderítésére a rendőrség is fokozott erőfeszítéseket tesz. Tehát e vonatkozásban az esetszám növekedést pozitívan kell értékelni. Ez természetesen nem igaz minden bűncselekményre.

Itt kell visszatérni a lakosság biztonságérzetére, illetőleg a kommunikáció szakmaiságára. Vannak olyan jogsértések, melyek növekedése esetén intézkedések szükségesek a visszaszorítás érdekében, ilyenek például a közterületen elkövetett erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények. Rendőrségi reakció például: fokozott közterületi jelenlét, látható rendőrség kialakítása.

A cikknek azon állítása sem állja meg a helyét, hogy a városi és községi bűnözésről csak napjainkban lehet beszélni, korábban nem volt publikus. Már 1980-tól évente rendszeresen szolgáltatnak a bűnüldöző szervek - többek között a városi és községi bűnözésről is - statisztikai adatokat.

A 80-as évek közepén Dr. Szabó András - volt alkotmánybíró - irányításával az Országos Rendőr-főkapitányság és a Pécsi Egyetem közösen készítette el Magyarország bűnözési földrajzi elemzését.

Az ORFK 1990-től nyilvános kiadványaival hívja fel a gyermekek, szülők, tulajdonosok, polgármesterek figyelmét a bűnmegelőzés fontosságára, valamint tájékoztat a bűnözés magyarországi alakulásáról, melyet nemcsak a megyei statisztikai adatokkal, hanem Magyarország városainak és vonzáskörzeti településeinek népességi, területi és bűnözési fertőzöttségi adataival támaszt alá.

ORFK Szóvivői Iroda